"Ne álmodd az élted, hanem éld át az álmaidat!"
Ez az oldal azoknak készült, akik hisznek álmaik beteljesülésében! Megtalálsz mindent: a szerelemről, a szakításról, a barátságról, a mosolyról. Segítek megfejteni az álmodat ha elküdöd, hogy mit álmodtál erre az e-mail címre: alomfejto@freemail.hu
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Idézetek a szakításról...
...Csak álltam némán az ajtó előtt, és vártam.. vártam valakire, aki már- azt hiszem -, soha többé nem jön el. Mégis reménykedtem, hogy megmozdul a kilincs, kinyílik az ajtó, és ő fog ott állni. Ahogy telt az idő, egyre reménytelenebbül vártam, lehajtott fejjel, megtört szívvel. Mikor zajt hallottam, újra felcsillant a szemem, reményekkel teli szívvel bámultam az ajtóra. Fájdalommal a szívemben, és könnyekkel a szememben vártam, és éreztem, hogy rohant az idő. Mégsem jött senki. Egy nap elkezdtem távolodni az ajtótól, egyre messzebb kerültem, és egyre halkabban hallottam a kinti zajokat, és nem reméltem már, hogy te jössz be az ajtón. Már az ajtó is egyre kopottabb volt, megvénült az idő során. Egy nap már nem néztem az ajtóra. Szívem reménytelenül állt félre, megértette, hogy csupán az emlékeiben fogja újra látni a nyíló ajtót, és azt, hogy te állsz mögötte! Eljöttem hát, de a szívem egy része még mindig vár, csak vár, ott, a régi kopottas ajtónál...
Már nem születik mese abból, ha látlak, csak néma nevetés, hogy miért volt nekem sok, ami vagy, most meg kevés...
( Szécsi Magda )
...most már sírok a képeken, amiken eddig veled nevettem, most már a polcomról levettem minden emléket amit szerettem, most írom amíg bírom a szánalmas utolsó levelem, de őszintén, ez neked csak egy szó csupán, akár csak a szerelem!
TUDOD, MI A BÁNAT?
Ülni egy csendes szobában, s várni valakire, aki nem jön többé.Elutazni onnan, ahol boldog voltál, s otthagyni szíved örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged, könnyeket tagadni,
mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni, csalódott szívvel mindig csak remélni.
Megalázva írni könyörgő levelet, sírdogálva várni, s nem jön rá felelet.
Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak, rózsákat őrizni, melyek megfakultak.
Hideg búcsúzásnál forró csókot kérni, mással látni őt, nem visszafordulni.
Kacagni boldogan, hazug lemondással, otthon leborulni, könnyes csalódással.
Aztán átvergődni hosszú éjszakákat,
imádkozni azért, hogy Ő meg ne tudja, mi is az a bánat
( Osztrovszkij )
Néha még várom, hogy felhívsz,
hogy egy kedves SMS-t írsz...
Szelíden megfognád a kezem,
s nagyot dobbanna a szívem.
Csak egy álom, mely nem válik valóra,
csak pörög, mint egy megállíthatatlan óra.
Hol vagy? Hol keresselek?
Miért nem engeded, hogy szeresselek?
Melletted akarok lenni,
s nem csak Rólad beszélni...
Nem hallod? Téged hívlak,
lelkemben örökre titkollak...
"Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben,
és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén.
A szívem súlyos sebet kapott,
de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni
az élet szépségeinek.
Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben
biztos vagyok. Ha valaki elmegy,
az azért van, mert jönni fog helyette valaki más.
-És újra rámtalál a szerelem."
Sokszor volt, hogy én is.
Néhányszor még belém rúgtál,
Párat rúgtam én is.
De mondd! Mikor más volt: Béke,
Mit gondoltál rólam?
Azt gondoltad vége,
És vártad, hogy eljöjjön a megfelelő óra.
Hogy kimondhasd ítéletem,
Hogy véget vess a velem való szenvedésnek,
És azt hitted ez lesz majd a végzetem,
Hogy számomra csak veled szép az élet.
Azt gondoltad, összeomlom,
Mert veled teljes a világ,
Azt hitted, hogy szomorkodom,
Mert nem vár minden nap egy csokor művirág.
De tévedtél, mert jól vagyok,
Nélküled is élek,
Nem kell, hogy szeress, vagy haragudj,
Nem kellesz már régen!
Fáj hogy nem vagy mellettem,
És fáj hogy nem vagy az enyém.
De tudd meg hogy még mindig ugyanazt érzem amit régen,
És ez az érzés örökre megmarad.
A szerelem nem múlik el,
Mert örökre bennem marad!
Nekem nem kell más,Csak TÉGED akarlak,
Csak TÉGED és senki mást!
SZERETLEK és nekem NEM KELL MÁS!!!!
Arcodon a könnycsepp a fájdalomról mesél
ősztinte érzések és a vak remény
te is mint sok 100 másik egyetlen hibába estél
biztál, reméltél és hittél
biztad hogy ő lesz a jövő, hogy vele szebb lesz majd
remélted hogy szerelmetek hű és igaz,
hitted hogy ő az kire vártál ki többet jelent az egész világnál
de most itt állsz egyedül és vérzel
szertefoszlott emlék már a fiú ki mással van éppen
fáj hogy egy pillanat alatt vége lett a mesének
hogy szőke herceged más csipkerozsikát keresett!
keresed a hibát hol is ronthattad el?!
de lassanként rájössz ez már felesleges hiszen soha többé nem lesz már
se hit se remény
se szeretet!
Elmegyünk egymás mellett mint két idegen,
egymásra se nézünk szemünk se rebben.
De lelkünkben, szívünkben vérzünk,
És az utca végéről, mégis visszanézünk.
|
|
 |
Holnap már mindent megbánsz,
Keresel, de már nem találsz.
Holnap már hiába hívsz,
Nem érdekel akárhogy is sírsz.
Holnap már nem hatódok meg a könnyeken,
Bár nehéz lesz, de végleg elmegyek.
Holnap már nem nézem a boldog perceket,
Hisz becsaptál, hiába Szerettelek!
Most hogy köztünk minden véget ért,
ha úgy akarod elbúcsúzom én.
Kitépek szívemből minden régi álmot,
s kívánok neked sok-sok boldogságot!!!
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
"Ne álmodd az élted, hanem éld át az álmaidat!" - © 2008 - 2025 - kavalkad.hupont.hu